Hogyan jött létre a Brick Vintage? Mi volt a tégla burkolat gyártás ötletének mozgatórugója? Mi volt a háttérben? Ebben a cikkben Kaszás Zsolt, a cég tulajdonosa mesél nekünk arról, hogy honnan indult és milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. Mi motiválta és mit képvisel cégével?
Miért bontott műemlék tégla? Honnan jött az ötlet? Volt-e valami különleges motivációd?
2009-10 körülre megyünk vissza az időben, még a válság előttre. Azért fontos, hogy még a válság előtt, mert nem azért vágtam bele, hogy legyen egy másik lába a cégnek, hanem azért, mert mindig is szerettem volna kiélni alkotásvágyamat, és, hogy egy kicsit mással is foglalkozzak, nem csak egyféle dologgal.
A miértre a válasz, hogy volt egy tégla feldolgozó gép, amihez egy véletlen folytán jutottam hozzá, ráadásul méltányos áron. Mondhatnám úgy is, hogy nem én kerestem, hanem a gép talált meg engem.
A másik ok még régebbre vezethető vissza. Teljesen más területtel foglalkoztam azelőtt. Az alkotni vágyás már 20-as éveimtől kezdve bennem volt, amit akkori szakmám ki is elégített. Ezt egy kereskedői időszak váltotta fel. A kereskedői szakmáról pedig általánosságban elmondható, hogy jó pénzkereseti lehetőség, viszont nem képvisel értéket, vagyis nem hozol létre semmit.
Mikor megtalált ez a tégla feldolgozó gép, úgy gondoltam, hogy a pénzügyi szférában lévő vállalkozás mellett, egy mellék lábban kiélhetem alkotási vágyamat.
Természetesen utánajártam a tégla feldolgozó gépnek és kiderült, hogy ez a gép újra tud hasznosítani olyan terméket, amit kidobnának. A gép segítségével szeletelt tégla burkolatot készíthetek abból a műemlék téglából, amit egyébként bedarálnának, hogy útalapként hasznosítsák az út alá töltve.
Izgalmasnak találtam az építőipar mozgalmas szegmensét, ahol hobbiként valami maradandót alkothatok.
Mindig érdekelt a történelem. Az 1700-1800-as évekből való bontott műemlék tégláknak szintén történelme van és vonzó volt számomra a lehetőség, hogy ezekből a bontott műemlék téglákból tudnék nem csupán alkotni, de továbbvinni is valamit. Megfelelő eljárással, tégla burkolat formájában ezek a téglák még több mint 200 évig is tovább élhetnek egy falon, nemzedékről nemzedékre.
Milyen nehézségekkel kellett megküzdened a bontott műemlék téglák feldolgozásának kezdetén?
Körülbelül azzal egyidőben, mikor boldog alkotásba kezdtem, egyből jöttek a nehézségek. Meg is ijedtem, hogy mellényúltam, mert nem találtam megbízható munkaerőt, akire rábízhattam volna a tégla feldolgozó gép kezelését. Miután sikerült megfelelő munkaerőt találnom, a helyszínnel akadt problémám. A bontott műemlék téglák feldolgozása ugyanis nem csak rengeteg kosszal és melléktermékkel jár, de többször annyival, amennyire én gondoltam. Így aztán kiszorultam az iparterületről a géppel és az emberrel együtt. A következő lépés persze az új iparterület keresése volt és a költözés.
Az új helyen végre megkezdhettük a termelést. Ám épphogy megkezdtük a termékgyártást, a kezdeti nehézségek után azonnal újabb probléma lépett fel. Kiderült, hogy a gépem, amit vettem nem ipari szintű, és nem tudok vele olyan minőségű terméket létrehozni, amit én szerettem volna. Hogy úgy mondjam, barkács minőség, ipari kinézetben.
Ezért aztán elkezdtem a gépet ipari jellegűvé alakítani. Elektromossági részét, meghajtás részét, gyakorlatilag a vázon kívül mindent átalakítottam rajta kisebb lépésekben, ahogy a hibák jelentkeztek. Nem volt könnyű feladat, de tudtam, hogy sokszorosan meg fog térülni a rá áldozott idő, pénz és energia.
Milyen bontott műemlék tégla felhasználásával készült termékeket gyártottál a kezdetekben?
Kezdetben két féle terméket, külső tégla szelet és belső tégla szelet burkolatot forgalmaztunk, segédanyagokkal kiegészítve.
Miután végre rendeltetésszerűen működött a tégla feldolgozó gép és az elképzeléseimnek megfelelően tudtuk előállítani a burkolatokat, jöttek a kérdések, hogy nincs-e hozzá ragasztó és fuga, amit ajánlok. Így kezdtük el forgalmazni a járulékos segédanyagokat a bontott műemlék téglából készült két termék mellett.
Bontott egész műemlék téglát nem forgalmaztál?
Egész téglát nem árusítottam. Azt tudni kell, hogy nem könnyű beszerezni a műemlék téglát, főként az elején. Idő kellett hozzá, hogy megismerjenek és a piac részévé váljak, hogy úgy mondjam. Másfelől az egésznek a lényege az alkotáson van, tehát az, hogy felvásároljak egy nagyobb mennyiségű téglát, és ugyanazt adjam el drágábban, nem motivált.
Mesélnél egy kicsit a bontott tégla feldolgozó gépen végzett fejlesztésekről? Miért volt szükséges és honnan hova jutottál vele?
Ennek az iparnak – gondolok itt arra, hogy végső soron egy hulladék terméket hasznosítunk újra – az egyik legnagyobb hátránya és nehézsége, hogy mindig ugyanazt a minőségű alapanyagot megkapd. Más, ha egy gyár berendeli az alapanyagokat és abból állít elő pl. konyhabútort. A berendelelt alapanyagot mindig ugyanabban a minőségben kapja. A bontott műemlék tégla esetében ez nem mondható el. Mindig más a mérete, a színe, a formája, a struktúrája, a tömörsége. Ehhez kellett egy olyan gépet gyártanom, kialakítanom, továbbfejlesztenem, ami hatékony.
Miután elkezdtük gyártani a termékeket, rendkívül kedvező áron értékesítettük, ezért kezdetben meglehetősen nehéz volt kielégíteni a folyamatosan növekvő igényt. Sosem tudtunk annyit gyártani, amennyire valójában szükség lett volna.
Ismét elkezdtem tehát a bontott tégla feldolgozó gépet fejleszteni: nagyobb motor, nagyobb kapacitás, nagyobb méretek. Következő lépésként pedig azon kezdtünk el dolgozni, hogy hogyan tudnánk úgy felfejleszteni a gépet, hogy két ember a géppel sokkal többet tudjon termelni.
Szemléltetésképp: a tégla feldolgozó gépen végzett fejlesztések eredményeképp eljutottunk odáig, hogy két hét alatt dolgoztunk fel egy kamionnyi téglát! Előtte egy hónapba telt, míg ugyanezt a mennyiségű téglát fel tudtunk dolgozni.
Jelenleg – az automatizációs fejlesztések után – ugyanennek a mennyiségnek a feldolgozásához két nap elegendő.
Körülbelül ekkora különbségekben lehet felfejleszteni egy olyan gépet, ami arról szól, hogy felismerje, hogy a belerakott bontott műemlék téglák különböző méretűek, különböző struktúrájúak, különböző keménységűek és azokat lekezelje.
Milyen eredményeket sikerült elérned a bontott műemlék tégla feldolgozásával?
Mióta sikerült a piac részévé válnom újra és újra megerősítést kapok, hogy érdemes volt belekezdenem.
Hogy csak egy példát említsek a sok közül: nem szeretném megnevezni, de egy Óbudán található, közismert, generációkon keresztül nagy népszerűségnek örvendő klubhelyiséget évekig tartó tárgyalások után, veszélyességre hivatkozva lebontottak. Szinte az összes téglát én vettem meg és ezeknek a bontott műemlék tégláknak a 80%-a jelenleg a Normafa Rendezvényház! Ahelyett, hogy a bontott műemlék téglák darabokban útalapként végezték volna. Ez az épület biztos, hogy túl fog minket élni és örömömre szolgál, hogy egy neves klubhelyiség bontott műemlék téglái tovább élhetnek egy szintén közkedvelt és rendkívül színvonalas, korunkbeli rendezvényházban.
Hogyan alakult a kezdetektől napjainkig a bontott műemlék téglából készült termékskála és szolgáltatáskör?
Jelenleg 15-20 féle termék érhető el, különböző struktúrájú és formájú termékek, amelyek nem csak falra, hanem járólapnak is és különböző felhasználásra ajánlott termékek.
2010-11 környékén vágtam bele a tégla burkolatok gyártásba. A segédanyagok és a termékpaletta bővítése után felmerült az igény a kivitelezésre is. Egy 16 fős csapat alakult arra a célra, hogy segíteni tudjunk a megvalósításban.
Megkaptad a bontott műemlék téglák feldolgozásától azt, amire vágytál?
Miután ezt a tégla feldolgozó gépet felfejlesztettük arra a szintre, hogy ipari minősítést kapjon és napi 10 órában tudjon is működni meghibásodás nélkül, azt mondhatom, hogy igen. Ezek a befektetett energiák, amíg eljutsz odáig, hogy egy olyan helyen vagy, egy olyan géppel, amivel tényleg olyan dolgokat tudsz termelni, amilyeneket szeretnél, adja meg azt, hogy utána elkezdesz tudni olyan minőségű burkolatokat alkotni, amit utána, ha már megunod sem akarod otthagyni. A befektetett munkád mellett az elkészült dolgokra is büszke vagy, és azt mondod, hogy figyelj, legalább alkottam valamit és marad utánam valami. Ha nem is egy történelmi személy, de történelmi helyek.
A Brick Vintage-nél küldetésünk, hogy a történelem egy darabját tovább tartsuk életben és a következő generációnak is átadjuk korhű állapotban.
